"Próba verzió"

Kedves naplóm!

A mai buli kicsit elszabadult. De jól éreztem magam. Találkoztam egy lánnyal, kedves volt, és gyönyörű. Sajnos a nevét nem árulta el, így még facebookon se tudok rákeresni. De is nem baj, úgyse látom újra. Soha…

Dan

Az ébresztő, volt az első dolog, amit meghallottam, a földszintről felszűrődő hangok csak ezután jutottak el hozzám. Apám éppen egy újabb küldetéséről érkezett haza tegnap, azóta megállás nélkül nyalakodnak anyámmal, és kedves szavakkal ostromolják egymás megállás nélkül. Ez a már kezd kicsit az idegeimre menni. Jó persze, hiányzott az apám, lassan három hónapja nem volt itthon, de ezt a forró romantikázást miért kell a saját gyerekük előtt csinálni? Nem lehetne a hálószobán belül elintézni ezt? Én se szoktam csajokkal enyelegni az orruk előtt, nem mintha valaha is lett volna barátnőm. Talán rég megtettem volna, ha lett volna kivel.

Egy ideig még feküdtem, jól esett egy kis pihenés, tegnap este alig jött álom a szememre. Amúgy is várható, hogy anyám hamarosan betoppan, és újra felébreszt. Ha egy kicsit lehunyom a szemem, abból még nem lesz semmi baj. Annyira finom gondolat elmerülni a tudatalattimba és olyan dolgokat látni, érezni és megtapasztalni, amik a valóságban nincsenek. Bármire képesnek, bátornak és erősnek lenni, ezt csak az álomvilágban lehetséges. „Legalábbis ekkor még így gondtoltam…”

Erőteljes kopogásra lettem figyelmes.

A szemeim kipattantak és az ajtó felé fordultam, anyám akkor már fél testel a szobámban tartózkodott. Az arca egyszerre sugallt szigort és keménységet. Ilyenkor tudtam, hogy ideje felkelni, hacsak nem akarom, hogy ez a kedves alacsony nő, veszélyes viperává váljon. Természetesen az ébredés mellett voksoltam, elkerülve ezzel egy anyai megrovást. Látva, hogy feldőlök az ágyon, halványan elmosolyodott, majd távozott a szobámból. Biztos voltam benne, hogy pár perc múlva újra bekukkant, szóval gyorsan a saját fürdő felé vettem az irányt.

A tükör elé álltam. Egy hollófekete kócos hajú srác nézett vissza, akinek kék szemei körbejárták az arcom minden négyzetcentiméterét. Nem voltam tökéletes, és ezt mások előszeretettel adták a tudtomra. A bőröm hófehér volt, élettelen szín egy olyan közösségbe, ahol élek. Az vonásaim lágyak voltak, és egy férfinek ez nem pont előny, inkább hátrány. Hál’ istennek kinőttem a gyermetegséget, szóval ezzel nem volt problémám. A testem vékony volt és izmos, de az utóbbit géneknek tudtam be. Sosem edzettem, vagy sportoltam. A magasságom apámtól volt, és néha az kívántam, bár minden mást is tőle örököltem volna, lehet, hogy akkor jobban néznék ki. De ez egy olyan dolog, amit se én, se más, nem tud irányítani.

Szóval ez lennék én…

- Ne csak állj és nézd magad! – Összerezzentem anyám parancsoló hangja hallatán. Sok év elteltével se szoktam meg, hogy csak úgy mögém lopódzik. – Készülődj, mert nagy eséllyel ma is elkésel az iskolából. Nekem pedig elegem van, hogy minden délután az igazgató irodában kell csücsülnöm!

Ez elég viccesen hangzott, rendszerint Olgát, a dadámat küldi el maga helyett az ilyen „fontos” eseményekre, azzal a magyarázattal, hogy küldetésen volt. Ez természetesen sosem ütött szíven, csak az olyan helyzetekben, mint most. Hogy róhatja ezt fel? Ezer alkalomból, egyszer-kétszer jelent meg, akkor is csak fél órája volt rám, és az iskolai ügyeimre.

 LanRain kritikája:

 Szia Nikki Blue!

Hát akkor leszek én az első, bár őszintén megmondva nem igazán tudom összeszedni a gondolataim - ugyanis nem nagyon vannak így kemény kb. 500 szó után. Ez az első problémám: túúl rövid. Gondolj csak bele, a Merin sem véletlenül van az a kétezer szó minimum: az olvasónak is egy nagyobb öröm, ha nem két odapöccintett sort olvashat, hanem hosszabb oldalakat. Persze ez koránt sem azt jelenti, hogy tízezer szóig meg se állj, csupán arra akartam rámutatni, hogy egy ilyen rövid fejezet számomra nem nyújt élményt - még akkor sem, ha történetesen hibátlanul vagy csak kevés hibával van megírva, bár ez erről a fejezetről nem elmondható... Sok volt benne a szóismétlés, a helyesírási hibák száma sem volt éppen alacsony, továbbá néhány helyen hiányoltam egy-két kötőszót. Szerintem érdemes lenne a bétáddal nemcsak a Merengőre, hanem az ide is felkerülő sztorijaidat lebétáztatni biztos, ami biztos alapon.

Dan karakterével volt egy kis problémám: nem tudom, szerintem ha mindkét őse ilyen szuperhősszerű, akkor neki is legyen már egy kis egója. :D Tudom, hogy a gyerekek nem feltétlenül hasonlítanak a szüleikre, de azért ne legyenek a szöges ellentéte. ^^

Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy alig egy hete publikálod az írásaid, ezért is merem megmondani a véleményem. Ha egy-két rossz szó után fel tudsz állni, akkor az azt jelenti, hogy neked érdemes visszajelzést írni, mert megfogadod a tanácsaim, és legközelebb már nem véted el ugyanazokat a hibákat. Ráadásul tizenkilenc vagy, remélem, hogy nem fogsz padlót fogni. ;)

Egyszóval sok sikert és ihletet neked!

LanRain, KK (a Merengő fórumán megtalálsz minket)

Válasz:

 Szia! :)

Ez egyenlőre csak egy próba bejegyzés volt! :) Nem tartozik a történethez :D Elnézést, hogy ezt nem jeleztem. Azért osztottam meg, hogy jól megszerkeszthessem a blog külsejét - Betű méret és szín miatt -, :) De köszönöm, hogy írtál! :)

Természetesen megfogadom a tanácsaid, most már tudom, mit ne tegyek bele az eredetibe. Már csak azért se fogom törölni a "próba verziót", hogy a kritikád megmaradjon.

Hozzá tenném, hogy az eredeti, nem Dan szemszögéből lesz, külső szemszögből, akárcsak a Harry Potter, vagy a Halál Ereklyéi sorozat.

Remélem az eredeti verzióhoz is írsz majd kritikát!

UI: tudom, hogy rövid, ennek nem is hiszem, hogy lesz folytatása... a Segítség boszorkánymester lettem! első változataként indult, de rájöttem, hogy nem megfelelő :) Ezen már egy ideje dolgozom! :)

Nikki