Prológus

 Hali. 

Egy rövid, pár száz szavas prológussal kezdenék. A továbbiakban a hosszú élvezetesen fejezetekre számítsatok. Apró megjegyzésként hozzátenném, hogy egyenlőre még nem járt béta kézen a prológus, de amit megtörtént a javítás lecserélem a bétázatlant a bétázottra! :)

Nikki Blue

Egy árny suhant el a Sally lakás előtt.

Gyorsan, kecsesen épülve be a sötét éjszakába. Egy fa tövébe bújva nézett a legfelső emelet nyitott ablakára. Apró fény árasztotta el a benne lévő szobát. Jól kivehető volt egy – íróasztalánál ülő – sötét hajú fiú, aki a démon legújabb feladata volt. A cél, a 18 éves fiatal gyermek vérének megszerzése, egy nagyobb hatalom számára. Egy névtelen, láthatatlan gonoszért kockáztatta az életét, amit azért nem bánt, mert jó fizetségben lesz része. Valamint bosszút állhat az idősebb Daniel Sallyn, aki kivégezte társait, néhány hónappal ezelőtt.

Akár most is támadhatott volna. Akart is.

Azonban biztos volt benne, ha most felkészültség nélkül a házba hatol, a boszorkánymester banda azonnal kivégzi.

-          Dan, segítesz nekem? – Egy apró kislány hangját halotta a nyitott ablakon keresztül. Hegyezni kezdte a fülét, hogy a beszélgetés minden momentumára oda tudjon figyelni.

Az éppen házi dolgozatot író fiú felsóhajtott.

A fa mögött bujkáló árny kíváncsian várta a fiú reakcióját a kislány kérdésére. Minden érdekelte. A szüleivel való kapcsolata, a húgához való hozzáállása. A viselkedése, gondolatai, érdeklődése, még a szobája színe is hasznos információnak számított.

-          Miben? – A kérdés halkabb volt, mint gondolta, de értette. – Ez meg mi? – Minden bizonnyal mutatott valamit a bátyának, de ebben nem lehetett biztos a sötétben lapuló férfi.

-          Egy rajz apáról!

Mi lehet pontosan azon a rajzon, amitől a srác hangja rémülté vált? – esett gondolkodóba a férfi, aki a Stefan névre hallgatott.

-          Élénk a fantáziád, hercegnő! – harsány nevetése betöltötte a kihalt utcát. – Miben is kellene segítenem?

-          Apu örülne, ha ezt adnám neki karácsonyra?

-          Karácsonyra? Egy hónappal előre gondolkodtál? – Dan még mindig nevetett, szeretettel és imádással beszélt a húgához.

-          Na? – A húga kezdett kitörni a béketűrésből. Választ akart a nagytestvértől. Lehetőleg minél hamarabb.

-          Add ide nekem, vigyázok rá, hogy karácsonykor a fa alá tudd tenni! – Stefan gyomra felfordult akárhányszor felidézte, milyen arccal mondhatja ezt a Sally gyerek.

Egy érzelmes kisfiú miatt kell kockáztatnia az életét? Végtére is, ez a Dan, a két legnagyobb boszorkánymester egy szem fiú gyermeke. Eddig egyetlen mondatában se fedezte fel a kíméletlen szülök stílusát.

Csalódott volt. Nem pont erre számított.

Kilépett a fa árnyékából és elhagyta a boszorkánymester házaspár területét. Brooklyn utcáit kezdte járni, valami finom vacsorát keresve.